A meditáció érzései
Amikor valaki gyakorolni kezdi a meditációt, akkor lehet, hogy már tud valamit arról, hogy miképp kell csinálni, de lehet, hogy nem.
A meditáció akkor működik nagyon jól, amikor az egyén egoja és a gondolatai, érzelmei egészen háttérbe kerülnek. De az is fontos, hogy ha valakinek erős akarata van,( akkor is, ha nem erős) mindenképpen szabaduljon meg tőle, úgy mintha az nem is lenne. Ez, sokára sikerül.
Amikor az akarat és a vágy jelen van, akkor olyan meditációs élmények jöhetnek létre, amelynek megszületését önmaga gerjeszti, ilyenkor a számára fontos dolgok úgy jelennek meg, ahogyan a saját képzeteiben összeálltak, vagyis a vágyaival kiszínezetté válnak.
Viszont van egy másik megközelítés, amikor a cél a vágyak elérése, ez utóbbinak nem az ön és a világ megismerése a fontos, hanem valaminek az elérése. Ezt is meditációnak hívják, hiszen sok elem hasonló hozzá. Be kell csukni a szemet, el kell lazulni, és önmagába kell süllyedni a meditálónak, és amikor ez sikerült, akkor kell elővenni azt a vágyat, amelyet az illető el szeretne érni. A folyamat lényege a cél vizualizálása érzelmi azonosulással.
Mindkét gyakorlásnak lehet egy mellékterméke, mégpedig a spirituális ego növekedése.
De, nem csak kiválasztottak, hanem minden emberi minőség képes a hasznára fordítani a meditációt, de ekkor elsősorban olyan minőségű eredményt várhat el, amely minőségben ő él. Ekkor a megszületetett felismeréseket képes lesz az életében alkalmazni, és ha olyan a sorsa is, akkor nagyon sikeres lehet a meditációja segítségével, de ha nem ez a sorsa, akkor is megtalálja magában a kibontandó élményeit.
Érdemes használni a meditációt a nyugalom elérésétől, az ideák felfedezéséig, az emberi minőségeknek megfelelően. Hiszen ekkor az elme és az ego is profitál belőle akkor, ha valaki jól kezeli az eredményeit.
A legmagasabb szinten viszont a meditáció átvált az önmegismerés energiájára. De ekkor már nincsen akarat, az elme passzív, az érzelmek kinyílnak és ezzel megjelenik az érzelmek és érzések befogadásának lehetősége. Ez csak akkor jön létre, ha az ego átmenetileg meghal. Ekkor az egyén az ego, az elme, az akarat, és a hétköznapi vágyak korlátjaitól felszabadul, de ekkor ez már nem meditáció, hanem teljes átélése önmagunk lényegének.
Ezek után az illető, már nem hagyományos módon használja a meditációt, hiszen számára kinyílt egy olyan csatorna, amelyet mindig és nagyon rövid időn belül képes használni. Ekkor képes lesz gyorsan elmerülni önmagában oda, ahol a kérdésre a válasz található és azt a gondolatot vagy érzést így már képes lesz kifejezni.
Viszont az érzéseket nem lehet átadni, hiszen azok nem fogalmak, hanem egyszerűek vagy nagyon összetettek, de, mindenképpen nagyon intenzív érzés élmények. Az érzések hordozzák azt a segítséget, amely szükséges lehet a meditáció közbeni megértéshez, ilyenkor az érzelmek teljes és erőteljes átélése történik meg az egyénben.
Ennek egyetlen hétköznapi haszna van, mivel az emberi kapcsolatokban nem lehet használni hiszen az emberek többsége túlságosan földhözragadt érzelmekben vannak jelen.
De a zene átélésekor, amikor a mű nagy utat képes megtenni, vagyis megjár mélységeket és magasságokat, ekkor a zene átélésében nincs semmi korlát, félelem, így lesz az átélés teljes, ami a jó befogadói állapot egyik eredménye.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
A TÁMOGATLAK feliratú gombra kattintva anyagilag segítheted a blogom és a podcastem készítését. A felajánlásoddal kisebb, akár pár száz forinttal vagy akár nagyobb összeggel lehetőséget adsz, hogy mindkettő rendszeresen megjelenjen. Köszönöm szépen a támogatást!
